2016/07/13

Nekem Szentendre…

A Szentendrei Teátrum és az Orlai Produkciós iroda Párterápia című premierdarabjának alkotóit kérdeztük:

Mi jut elsőként eszedbe Szentendréről?


Mészáros Máté:
Első blikkre az A.E. Bizottság együttes… feLugossy, efZámbó… az érdekes arcok ugranak be a nyolcvanas évekből, amikor még gyerek voltam. A kilencvenes években színházat is csináltam itt, a Városháza udvarán és a DMH előtt. Volt Szentendrén korábban egy Bázis nevű hely, a főiskolai osztályommal is jártunk ott, a romkocsmák elődje, talán Malom volt inkább a neve…
Debreczeny Csaba:
Sopron! Nekem Szentendre és Sopron az építészete, a városszerkezete, a hangulata miatt rokon. Ha ezekben a városokban járunk, egy időutazással felér, századokat repülünk vissza, ahol nagyon jó lenni.
Balla Eszter:
Régebben sokszor kimotoroztunk vagy kibicikliztünk férjemmel ide, császkáltunk a városban, néztük a Dunát… Ma még nagyobb élmény vasárnapi programként a gyerekekkel kijönni, korzózni, kavicsot dobálni a Dunába, ebédelni valamelyik hangulatos étteremben. Egyre többször járunk erre!
Znamenák István:
Ha Szentendre, nekem Billinger István! Barátom, Bill, aki szentendrei volt, ő jut elsőként eszembe. Gimnazista koromban rengeteg időt töltöttem itt, sok emlék köt a városhoz. Ami még hirtelen beugrik: a Skanzen, a Rab Ráby, a Görög Kancsó… Később nagyon sokat játszottunk Szentendrén a kaposvári társulattal: a Bolha a fülbent, a Dundo Marojét… És emlékszem furcsa és felejthetetlen éjszakákra…